Tudom azt mondtam,hogy nem írok a 12.hétig,de sok az esemény... :)
Múlthéten megszenvedtem az időjárással, 2 egymást követő délután is fájt a fejem. Meleg volt, egész nap, de estére vihart mondott. Hát be is jött a vihar, csak volt vagy éjfél, mire megérkezett és ahogy eleredt az eső, lássanak csodát, a fejfájásomat azonnal elmosta. 3. nap már imádkoztam, hogy ne legyen ilyen, de azóta bőven 30 fok alatt van a hőmérséklet...hála!!! Még sosem imádkoztam hűvösebb nyárért! Hát ennek is eljött az ideje úgyfest. Nekem a 25 fok maximum teljesen ideális!!! :)
Ma pedig meg volt a 2. róka verseny. Verseny magammal. Mert a Szerelmetes Párom még aludt. :) A baj az volt, hogy csak víz volt a gyomromban! :S Azóta sem lettem jobban, bár már 10óra elmúlt!! -.- Délben tuti alszok! Fáj a cicim is... :S
Tegnap kirándultunk egy hatalmasat! Imádtam! :) Volt strand (nekem csak térdig! :D) meg séta és szép helyek. A Párocskám egy imádnivaló tökéletes férj lett mostanában. Na nem mondom még mindig kiborító!!! Rendetlen, morci néha,.....na kutyából nem lesz szalonna! De ezekkel az apró dolgokkal egyetemben, olyan, amilyet mindig is álmodtam! :) Nagyon elnéző és megértő. És nem kapja fel a vizet, nem hogy hamar, hanem egyáltalán. Terhesség előtt elég temperamentumosak voltunk. Ő most igyekszik csendes, nyugis és megnyugató, megértő, szerető, türelmes és figyelmes lenni. És sikerül is neki!!!! Máskor inkább ösztönző, szigorú, türelmetlen, akaratos, makacs! :D Amikkel semmi bajom, de most olyan jól esik, hogy kímél! Én sem vagyok fúria, inkább sírdogálásban nyilvánul meg a hormonális hangulat változás és eufórikus boldogságban! =) Persze én is szoktam zsörtölődni, ha szaladgálva eszik és szétmorzsál mindenhol, vagy ha nem viszi ki a szobából a tálcát amit bevitt. Mert egyenlőre asztalunk nincs így TV előtt, ágyban ehetünk! =) Jó kis kifogás! :) De már rajta vagyok az átalakításon! :D Csak két erős férfi kell hozzá! :D
Júli 5.-én megyünk a genetikai UH-ra!!! A rettegett tarkóredő vizsgálat!!! Ami persze fel van fújva és túl aggódják az elsőre várandós kismamák, de ez már ilyen. Igyekszem nyugtatgatni magam, hogy nincs okom aggodalomra, meg amúgy is. De már nagyon túl lennék rajta. Sokszor elképzelem magunkat hárman. Hol egy kisfiúval, hol egy kislánnyal. :) Sokat gondolok arra, hogy milyen lesz hárman. Eddig is úgy véltem, hogy maga a tökéletesség, de egyre inkább így érzem! :) Sokat gondolok a mini pocaklakómra is, hogy mit csinál éppen odabent (nyilván nem sakkozik :D), hogy jó e neki, hogy nem kell küzdenie vajon, mert mindent megkap tőlem, amire csak szüksége van... És várom, hogy megint találkozzunk és láthassam! =)
