-Büdi sajtot kívánok/eszek. Az íze mint a trappistáé anno, mikor még jó volt az is. De tesóm inkább rámcsukta az ajtót csak ne érezze! :D
-megjelent halványan a linea nigrám, csak a köldököm felett látom, mert azon túl már az én szemem nem lát! :D
-az orvosom szerint a vízvisszatartásával a szervezet készül fel a szülésre
-kínlódok, fáj mindenhol, kicsit kapar a torkom :(
A végéről kezdeném: Megvoltak az első jósló FÁJÁSOK! Hát nem volt semmi. Pont úton voltunk haza a felkészítőről. Ahol is ugye elmeséltem, hogy rövidül a méhnyak, de én fájást nem érzek. Szülésznőm: pedig vannak látod! Én: Egyedül ilyen feszítő, szúró fájások vannak alul. Szülésznő: Na azok azok! Én: De nem az egész hasam.... Szülésznő: Nem baj! :P Hát miután így fel lettem világítva jöttünk haza (előtte sem voltam fényesen ugye) egész hazaúton fájtam. Na tessék pszichológia és placebo hatás meg a többiek! Mikor lefeküdtem elmúltak. Erős volt, de vigyorogva kibírható! Ha valakinek ez ellentét, akkor annak alacsony a fájdalom küszöbe. Persze a vajúdás után is kérdezzetek majd meg! :D
A héten ugye már elkéstünk a nőgyógyásztól. Most 17:30-kor indultunk volna. De én már nem idegeskedem! Drága szerelmem megkérdezi 17:25-kor, miközben eszik és még nem fürdött munka után, hogy mikor is kellene indulni? Természetesen előtte már elmondtam 3szor! -.- Cseppet kikelve magamból kijelentem, hogy félkor! Látom ahogy felfogja, elpakolja a megkezdett sokadik repetát és elindul fürdeni. Na 20 perc csúszással elindultunk itthonról, persze nem kockáztathatunk!!! Tankolni kell először!!! -.- Persze ilyenkor...hosszú mind1. Fél óra alatt oda értünk, ahova máskor egy órát szánok az útra direkt! Na, ezentúl másfelet!!! -.- Mert ugye az esetleges dugó, a parkolási lehetőségek, nem engedem hogy 140-nél többel menjen!!!!.... tegnap konkrétan köd volt, de nem végig és utána nagyon jó parkolót sikerült találni! Így beestem max. 1-2 perc késéssel. Még el sem kezdték.
A légzéstechnikák volt a téma. Ezeken a hatalmas gumilabdákon ülve... először azt hittem torna lesz, azt nem bírtam volna, de végül nem lett! :D Szúszáztunk, akarom mondani nagyokat szuszogtunk. Mert nem úgy van ám, mint a filmekben, hogy lihegni kell, meg fújtatni mint a bolond! Épp, hogy a lassú, mély légzés segíti a méhet. Aztán kilégzéskor lehet: Hangos "HÁ", "á", "ó", és "JÁ" de vannak még, csak mi ezeket gyakoroltuk. Aztán pózokba kellett vágni magunkat, amelyik óráról én hiányoztam, de nem volt bonyolult a dolog, ebből is 3-4 féle volt. Ééés szuszogtunk. :) Később információt áramoltattunk csevegés formájában. Képes/plakátos "mi történik odabent mikor szülünk?" tájékoztatás is volt pár szóban. :) Nekem már rövidült ugye, ami azt jelentheti, hogy hamarabb fog jönni Szívecskénk. Vagy nem, majd eldönti. Most én vagyok a legterhesebb a csapatban, az utánam következő 2 nappal utánam van kiírva a 3 helyezett pedig még csak 31 hetes, pedig jó nagy pocija van már! :) Aki "legidősebb" volt az már megszült vagy 2-3 hete! :) Mi meg (én biztos) marha irigyek vagyunk! :) Ha még eszembe jut valami írok, de szerintem ez volt a lényeg.
Ma meg jól a frász jött rám! Még fél 12-kor sem volt hajlandó megmozdulni a Kicsi Kincs! :( Mindent megpróbáltam: beszélgettem hozzá, lépcsőztem, sétáltam, ültem, zenéltettem a telóm, simiztem, hanyatt feküdtem, apa simizte, szólongatta, "rázogatta" a pocakomat, majd oldalt feküdtem...Semmi. Hát akkor már folyt a könnyem, lepergett előttem, hogy akkor most apa felhívja a szülésznőt, mert én nem tudok beszélni már, bemegyünk a kórházba és megCTG-znek és természetesen minden rendben lesz! Más végkifejletre nem gondoltam!!! Utolsó próbaként van egy felhúzhatós zenélő napocskája, amit ha hall mindig megmocorodik. Na valami kis kevés de erős mocorgást alkotott nekem, amire is én szép lassan és fokozatosan és többé-kevésbé megnyugodtam! Aztán ebéd közben szokásos lambadáját levágta, csuklással körítve! :D Na azóta helyezkedik, érzem. De jól beijedtem! :( És apája is, de ő nem mondja, nagyon kímél, amiért végtelenül hálás vagyok! Így a végére teljes mértékig az a mély érzelmi kapcsolatot érzem köztünk, aminek lennie is kell! Ami biztonságot ad és megnyugtat! Ami azt jelenti, hogy mi ketten egyek vagyunk. Szombaton megy segít költözni. A mai napig dilemmáztunk rajta, hogy velem mi legyen. Az én "állapotomban" már ne tegyem ki magam ilyen hercehurcának, de viszont ha itthon maradok meg egyedül lennék ebben a bazi házban ez ritka, de most persze egyszál magamban lennék. Na a mai nap után már nincs dilemma, nélkülem nem megy és ezt nem én mondtam, hanem ő. Jól esik. Nem akarok menni, de egyedül itthon punnyadni sem. Jobban érzem magam, ha vigyáz rám és ha az esetleges kétségeimet elmondhatom valakinek, de leginkább neki. Nem leszünk messzebb a kórháztól, csak olyan 16km-el, mint hogyha itthon maradnánk. Ahol meg nem lenne autónk, mert ugye a saját megdöglött egy időre, a kölcsön meg nem ér rá szombaton, így ha itthon lennénk taxit kéne hívni, ami kb 30perc mire ide ér és még 30 mire oda érünk a kórházba. Így meg jönnek értünk és haza is hoznak. És ha kell bevisznek a kórházba is. De még ne kelljen. Bár nagyon fáradt a testem, de szinte imádkozok minden napért. Na azért nem agonizálom túl, Babus tudja mikor és mit akar!! :) Csak a féltés szól belőlem, amikor nem akarom még, hogy kibújjon! :)
