Ma voltunk a cukorterhelésen! Nagy marha rendszer volt itt, de végül is nem csak kritizálni való volt benne..
Előlegben 2 dolog:
-a legrosszabb érték kb egy óra után vagy inkább fél... 8,167 mmol/l
-aki nem bírja az undi véresebb részeket, az ne olvassa, bár azért nem volt horror egyáltalán...de van aki nem bírja, na. :)
Reggel 8-ra volt időpontunk. Én már emiatt jólesően háborogtam, hogy mi ez a rendszer, magyarban 7-re rendelik oda a parasztot egy ilyenre....stb. Ekkor még nem tudtam milyen kalandos napom lesz. Bár attól féltem, hogy még útközben elájulok, mert le szokott esni a vércukrom, és új időpont kell és enyje bejnyézni fognak...stb. Ilyen nem történt! :) Megérkeztünk rendjén, bár fogalmunk nem volt hol a rendelő és qrva hideg volt a reggel! :S Én éhes voltam és morcos és fáradt (mert rendszerint 3körül ébredek és nem tudok vissza aludni... :( ) Adatokat felveszik, szokásos kérdőív kitölt, mert elsőre vagyok ott... Üljek le a váróba...-.- Őrült csúcsforgalom, rengeteg mindennel foglalkoznak a praxisban: belgyógyászat, pajzsmirígy izé-mizé, cukorbetegség, spermiogramm....meg még nem tudom micsodákok. Orvosok és nővérek hada rohangál fel alá, mert nyitásra volt időpontunk. Nem tudom hogy félóra vagy egy óra telt el, mert éhes voltam és nem voltam képben, kezdtem kótyagossá és egyre frusztráltabbá válni... a világ csak jóllakottan kerek. :P..no meg kipihenten! :) Szólított egy nővér, hogy menjek vele, bevezetett egy komoly wc fülke méretű helységbe, súly, magasság, vérnyomás (asszem 130 lett!!! kicsit sem untam a helyzetet :P ) majd mehettem vissza a váróba. Mire végre behívott egy nagyon kedves és szimpatikus doktornő, akit amúgy Gwendolinnak hívnak. Elmondta, hogy az előzetes teszt alapján, melyet a nődokim végzett és az eredménye 9+ mmol/l, 1% esélyem van kb., hogy téves a dolog és nincs szó diabéteszről, de ne ijedjek meg. Elmondta, hogy lesznek ma vizsgálatok és hogy kapok házi cukormérő készüléket, egy hét múlva menjünk a magam mért eredményekkel be megint. Kérdezte, hogy mikor ultrahangozták a pajzsmirígyemet (mert ugye alulműkszik) mondtam, hogy soha. Na azt mondja akkor majd most! Átvezetett a váróba, én akkor már sejtettem, hogy ebből megint nem lesz sem vérvétel sem cukor "reggeli" még. Teljesen elcsüggedtem, elkezdtem bőgni, juhé. Kérdi a dokinő, hogy mi baj, mondom csak ilyen vagyok, meg fáradt, meg terhes, meg éhes....Na azt mondja mindjárt kapok "reggelit". Megsztetoszkópozott kicsit, megnézegette a térdeimet, hogy minek nem volt kedvem megkérdezni már...biztos a vizesedést ellenőrizte vagy izületeket fogggalmam.... Ezen gyorsan túlestünk, majd másik vizsgáló , több ágy, én kaptam egy sarkot, Párom még épp befért, nekem ágy, neki szék, nekem branül(!!), neki ájulás közeli állapot, mert ő nem bírja tű látványát sem, nekem meg semmi bajom vele. Mit mondjak nem egy kényelmes érzés, de túl lehet élni és utána nem fáj a karom egy percig sem, nem úgy mint ha tűvel vesznek vért. Na ezeknek a taktikája: Éhhomi vér, ami nekem 5,12 lett kb., végre megkaptam a szirupomat, rögtön láttam, hogy barátok leszünk, mert a színéből meg lehetett mondani, hogy meggyes! :D Az is volt! Így árulják a gyártó cégek!! :)) Első pohárral simán becsavartam a második már nyögvenyelősen ment, gelly volt már, de csak sikerült lenyomni, hisz erre vártam kb hajnali 4-5 óta! :D Majd infúzió a branülbe és 2 órahosszán keresztül fél óránként vérvétel, majd még a 3. órában is volt, de már nem tudom mennyi. Hát meglepődtem. Végére már ráalvadt a vérem a branülre kívül! :D Ott csücsörögtünk 3órát majdnem mozdulatlan (lefeküdtem, felültem, persze kizárólag segítséggel... :S), amit én nem nagyon bírok, de olyan rendes férjem van, hogy végig beszélgetett velem! És jókat nevettünk...(lemerült a telefonja, így történhetett meg ez a nagy eset! :DD Soha jobbkor! :P) Először jött egy kiscsaj, aki hozta nekem a készüléket elmagyarázott ezt azt, alá akarta íratni hogy átvettem a cukormérőt én meg néztem bután, hogy mégis branüllel hogy írjak? Mondtam is neki, mert csak szavakból értett, hát na, ő is csak emberből van! Nem lehetne valami megoldást találni, mert iszonyat frusztrál ez a tű(v) a karomban, még akkor is ha csak hajlékony míanyag és akkor is ha nem csinálok a kezemmel semmit, csak úgy van?! Két szőke agyalt rajta, hogy hogy is lehetne megoldani a rettentő feladatot, mire az angyalom megszólalt, hogy alá írja ő, ha lehet. Lehetett! :DDD Mindketten fellélegeztünk, hogy a nap problémája megoldva, innentől nem jöhet lehetetlen feladat! :DD Jó fej volt amúgy! :) Az első fél óra gyorsan eltelt (bár elég jól telt el a többi is, tudtam én, hogy szeretek beszélgetni a férjemmel, csak nem nyílt még alkalmam megbizonyosodni erről a valóságban is! xD (VICC! :P )) mikor is jött egy nővérke, a véremért, levett vagy 6-ot 8-at :D Amúgy lehet csak 3-at, nem tudtam követni! :DD Beszélgetünk, kérdi, hogy honnan jöttünk, (nyilván jó lehet a kiejtésünk, ha ilyen pengén, pillanatok alatt rájött, hogy külhoniak vagyunk) :P Mondjuk magyarból, mire megszólal: Én is beszélek kicsit magyarul! 200Wattos vigyor, mi meg nahááát, mondom nem is kicsit! :) Párom kérdi: Hogy hogy? Hát az anyukája magyar, de sajnos sosem volt lehetősége elutazni magyarba eddig. Na ez még változhat, mert szerintem alulról súrolta a csajszi a 20-at! :P Aranyos volt. :) De utána mindíg a kolleganőjét kérte meg, hogy vegye le a vérem, aki elsőre kicsit durva volt, utána meg folyton kifolyatta a vérem össze vissza ment a csőbe(infúziós), a vattára... Na mondom azé gazdálkodjunk kicsit, nem véges a készlet! :D A végén viszont a magyar csajszika jött megint, de akkor meg már nem folyt ki a vérem, úgy kellett kierőszakolnia egy ampullával. Viccelődtünk is, hogy na ez kifogyott! :D :P Ez volt a záró epizódja a cukorterhelésnek! Az eredmények valami ilyesmik lettek: 5,12 vagy 5,17? aztán fél óra múlva lett a 8,167 és azt hiszem egy óra múlva is annyi volt...tán...megint fél óra múlva 6,5 és még fél óra múlva: 6,167 a leutolsóra nem emlékszem, mert azt nem olvastam, csak hallottam és nem vagyok jó számokból... :S talán: 5,722 ?? (Kivéve, ha pénzt kell számolni, de komolyan! :P) Utolsó fél órában már nem voltam infúzión, kaptam egy naagy kanyi műanyag pecket a branülbe és mehettem a pajzsmirígy UH-ra, ami volt vagy 5perc és minden zsír volt velem. Akkor már elememben voltam, mert naná, hogy meg akartam nézni a pajzsmirígyemet a monitoron...hát én nem tudtam felismerni, olyan volt mintha a kulcscsontomat mutogatná a doktornő. Később elfelejtett mindenki (mi is ők is) felírni(gyógyszertári receptre) ilyen spatulát meg tűt a cukormérőbe így most holnap Párom mehet be megint, de amúgy is menne arra, aztán hétfőre kaptunk időpontot ami nem az igazi, mert pont vendégeink lesznek... Ennyit rólunk! :D Aztán eltévedtünk kicsit a városban, na ez még egy új dolog nálunk! :D Bár elég nagy a város hozzá! :) 8-ra mentünk ugye és 2körül értünk haza!! Én olyan hulla voltam, hogy letettem a fejem és 3órát bubukáltam egyhuzamban, moccanás és pisszenés nélkül! :D
Szombaton jönnek Párom szülei, már várom nagyon, jól fog esni a társaság! :)
