Tudom régen jártam erre. És a mai napig nem érem utol magam háztartás ügyileg. De mostanra már tényleg annyi minden történik a mi kis Bellánkkal, hogy nagyon fontosnak érzem írogatni róla. És számomra is fontos -lelkileg- az írás. Kicsit nyomott vagyok. Hogy ez A szülés utáni depi é vagy nem azt nehéz megfejteni, mert ugye aki olvasta honnan kezdtem a naplóm az tudja, hogy a szomorúságomnak többek között gyász is lehet az oka, melyet nem tudtam megélni...
De térjünk vissza a jelenbe!
Kis Bambinánk 8.-án lesz 4 hónapos! Tegnap voltunk útlevélképet csináltatni neki. Elég érdekes volt. Tudni kell, hogy próbál fel ülni, de hát még egyáltalán nem megy neki. Gyenge hozzá, még korai. És a fotósnál nagy vígan oda pattantam a székbe, hogy Juhú, majd én tartom a gyereket, erre az kitalálja, hogy úgy nem lehet, ültessük a székre! Néztem is rá akkora szemekkel! Még apára is ránéztem: Mit akar ez? :O Én nem is tudom elképzelni kisebb babák, akik még annyira sem tudnak ülni mint Bellácska, hogyan kapnak útlevélképet? Apukája tartotta, de csak hogy a székről le ne essen! Ügyes volt, fantasztikus képek születtek. :) Nézgelődött, de egy perc alatt megvoltunk. :) Aztután betértünk még boltba is, mert gyanús nekem, hogy a fogacskái mocorognak a kisasszonynak! :) Ami persze kissé megvisel mindenkit! :( Ezért kapott 1 db rágókát és egy db Borostyánkő nyakláncot. Amúgy is valami fejlődési ugrás lehet soron, mert kis hercegnőm elég érzékeny és változékony. És ez alatt nem hisztit értek!
Igyekszem renbe tenni az elmúlt 4 hónapot is ígérem! De nem tudom mikor sikerül.
